Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
Életben maradtam

Mert mit igaznak hívsz, az a stigmáidban rejlik

Horváth Orsolya · 2 hónapja
Annyira sokan próbálnak segíteni. Mindenki a maga módján tudni véli mitől fogok meggyógyulni. Szerintem nem tudok meggyógyulni. A depresszió annyira mély állapot, hogy szerintem csak javulni lehet. Jobb időszakok, amik váltják a rosszabbakat. Én minden nap küzdök a magam módján. Küzdök a gyógyulásért. Bár ez a mondat igaz volna. Küzdök az életben maradásért. 
Csak nem tudom megéri-e? Megéri-e életben maradni...Megéri-e úgy itt maradni, hogy tudom, hogy semmim nincs. Én ezt így érzem. Belülről rágnak szét a rossz gondolatok. Nincs ember, nincs helyzet, nincs szó vagy tett, ami ezeket kiűzi belőlem. 
Java részt abból fakad, hogy saját magammal elégedetlen vagyok. Legfőképp magammal szemben. Túl csúnya, túl nagydarab, túl érzékeny, túl felkészületlen erre az életre. 
Persze voltak kemény dolgok a múltban. De mindenki visel stigmákat. Jeleket a testén. Egy-egy baleset, törés, betegség nyomait. Én a magam által a bőrömbe vésett stigmákat viselem. Ezek a depresszió nyomai. Azok a lenyomatok, amelyek Salvador Dali módjára rendezetlenül, de mégis összességében azonnal megmutatják a képet. 
Érdekes, hogy senki nem képes úgy igazán a szemembe nézni a családom, barátaim, ismerőseim közül, hogy meglássák mennyire a végén vagyok. Szépen csendben teszek rendbe mindent, de ez csak a látszat. Sokkal komolyabb dolgon munkálkodom. 
Noha már nem tudok megfelelni az elvárásoknak mindenki felé, mégis azért próbálok nem túlzottan lázadni. Azt kell mondjam mások kívánságlistáját jelen esetben felül írja az enyém. Hiszen ezt senki se tudja, de azért kerültek rám ezek a jelek, mert képtelen voltam olyan lenni, amilyennek engem akarnak. 
Nem tudok olyan bájos, kedves, életvidám, erős, teherbíró ember lenni mint egykor. Az voltam, és ez lett belőlem. Ez a nagy fekete űr, amiben már szinte semmi nem fontos. Viszont aki fontos az éppen nem biztos, hogy ki tud tartani mellettem. Szívás, ha szerelmes az ember. Igen, ennek is vannak nyomai rajtam. 
Ez nem arról szól, hogy az ember egy férfi miatt akar meghalni. Inkább az a lényege, hogy amikor megszeretek annyira valakit, hogy képes vagyok beengedni a legbelsőbb világomba, és egyszerűen kételkedek abban, hogy ő is szeret-e legalább fele annyira, mint én őt, akkor azért elgondolkozom. 
Nekem csak ez a blog van egyelőre. Itt tudom leírni ami a fejemben jár. Vége lenne a hozzátartozóim világának és békéjének ha tudnák mi jár a fejemben igazán. 
Mert stigmái mindenkinek vannak. Hol itt, hol ott. De ha erősen nézzük, akkor rájöhetünk miért viseli a másik a testén az igazat. Ez az az igazság, amit el lehet rejteni, de  le nem lehet mosni. Ez az igazság itt van rajtam 12 vágásban. Mert amit igaznak hívunk, az a stigmáinkban rejlik.
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Horváth Orsolya · 2 hónapja
Fogok. Minden nap történnek csodák. Néha nem a legjobbak. Hihetetlen, hogy tényleg érdekel, amit írok. Jól esik nagyon. Köszönöm :)
zivatarfelho · 2 hónapja
Na akkor csak irkalj szepen, oreganyad mindig elolvassa, amig meg lat az apro szemeivel!:)
Horváth Orsolya · 2 hónapja
Kedves "Öreganyám"!:)
Egy húszast letagadhatsz a képed alapján. Én harminc vagyok. 
Én sem szeretem a közhelyeket. Én is kívántam érzéketlenséget, de a pszichológusom szerint, ha olyan lennék, amilyennek elképzelem magam, egy agresszív robot volnék.  A fekete kutyát meg néha meg kell sétáltatni, én is szoktam :) Te se add fel!
És annyira jól esik komolyan, hogy elolvasod mi történik velem :)
zivatarfelho · 2 hónapja
Negyvenet toltottem marcius hatodikan, szoval szolits "oreganyadnak"! :) De koszonom kedves szavaid: jol all nekem a tavolsag es a sotet. :) 
Itelkezni akkor sem itelkeznek, ha sokkal fiatalabb lennek. Utalom, mikor azt mondjak elmulik/az ido mindent meggyogyit stb.. en ezeket a kozhelyeket soha nem talaltam igaznak... mas a lelkem, mashogy elem meg az erzelmi dolgokat. Talan gyenge vagyok. Talan tul oszinte es nyilt, es mindenem a masiknak adnam, igy konnyu preda vagyok... de ez miert itelkezes targya... konnyu masoknak:( bar erzeketlen lennek...talan akkor vegre nem lenne ez a haziallatom, a fekete kutya...
Orulok, h te nem adod fel! Buszke vagyok!:)  hajra kislany!:)
Horváth Orsolya · 2 hónapja
Hát egyrészt sajnálom, hogy ennyire érted, mert még nagyon fiatalnak tűnsz ehhez a lelki állapothoz, bár ez nem korfüggő. Másrészt kicsit örülök is, hogy van aki érti és nem ítélkezik. De ez arra nagyon jó, hogy együtt ne adjuk fel ;)
zivatarfelho · 2 hónapja
Bar lehetne ebbol szabadulni... de en sem tudok.
Sokszor kivanom, hogy barcsak ne ereznek, barcsak kitepne valaki ezeket a mely erzeseket belolem, hogy erzeketlen legyek...ugy talan eros lehetnek es nem olne meg belulrol ez a hatalmas, fekete kutya, nem taposna at rajtam mindenki, nem dobnanak rongykent el szerelmet lattatva, hazudva...
De sajnos...en en vagyok...ez soha nem lesz jobb...en pedig belefulladok, nincs erom mar kuzdeni...
Annyira ertem es erzem mikrol irsz...
Horváth Orsolya
Nem vagyok sem kiemelkedő, sem kivételes, vagy különleges. Egy átlagos nő vagyok, aki szorongásos depresszióval küzd. Csak szeretném leírni, ami a napok során lejátszódik a fejemben, hátha ezzel meg tudom győzni magam, hogy maradjak életben.